Mindenkinek van, de senki sem kíváncsi a másikéra

Kétpólusú ellenzék

2019. április 15. - ATorzAtka

„Urald a pillanatot!” tartja a mondás a politikában is. Nálunk ezt a Fidesz mesterien űzi, köszönhetően a hosszú évek alatt kiépített kommunikációs gépezetének és az egyben tartott táborának. Amit ők mondanak az az Origó, az uralja a közbeszédet. Az ellenzék is próbálkozik persze. Utcai akciók, sajtótájékoztatók hada, pont-cunami (ha jól emlékszem volt nekik az elmúlt fél évben, 7 pontjuk, 12 pontjuk és legutóbb 5 pontjuk – szerintem már ők maguk sem tudják követni), hátha valami átviszi az ingerküszöböt. Csakhogy ez a verseny az utóbbi években nemhogy a Fidesz javára dőlt el, de el sem indult. A Fidesz megnyerte már mielőtt bárki bármit tett volna, köszönhetően a hatalmas erőfölényének.

Pár ellenzéki akcióról, első ránézésre azt gondolhatjuk, hogy a Fidesszel szembeni helyezkedés, de nem is tévedhetnénk nagyobbat. Az ellenzékiek a saját pályájukon és a saját versenyükben játszanak, és ott akarják uralni azt a bizonyos pillanatot. Náluk a pillanat uralása az ellenzéki vezető szerepbe helyezkedésről szól. A Fidesszel szemben akkor tudnának bármit tenni, ha a nulladik lépést, a növekedést elkezdenék. De mivel energiájuk arra megy el, hogy ki legyen az ellenzék vezére, ezt egy jó darabig esélyük sem lesz elérni. Most azonban egy kicsit elmozdultak a törésvonalak, ami minden ellenzéki szavazó számára örömteli.

Tovább

Az áruló neve: Momentum

Jó rég nem írtam. Nem írtam, mert egy skrizofén állapotban voltam. Miközben nyomon követtem a politikai életet, azon belül is leginkább az ellenzéki bohózatot, csapongott a hangulatom 3 véglet között. Egyszer hisztérikus rohamnak tűnő nevetőgörcs kapott el és csapkodtam a térdemet, miközben a röhögéstől patakokban folytak a könnyeim. Máskor meg mély letargiába zuhantam, ahonnan már gyógyszerekkel is nehéz lett volna visszahozni. Néhol meg olyan dühroham fogott el, mint egyszeri vadhajtások.hu-szerzőt bármikor. És ezeknek a tudathasadásos állapotoknak egyetlenegy oka az ellenzéki hozzánemértés volt, amit már annyi cikkben leírtam/leírtunk. MI a fenének ismételjem magunkat folyton? Az olvasó is megunja, én meg pláne.

Most viszont a Momentum átlépett egy határt. Eddig finomkodtunk velük, de most azt hiszem mindent elmondok róluk, ami az elmúlt időszakban felgyűlt bennem, és személyeskedni is fogok. Azért, mert árulók. Elárultak engem, a szavazójukat. Elárulták velem együtt azt a 3%-nyi szavazót, aki tavaly április 8-án rájuk ikszelt. Elárulták a saját tagságukat, akik azért léptek be, mert változást akartak. Elárultak egy egész generációt, akiket ők úgy hívnak, politikai árvák és akiknek tényleg elég volt az elmúlt 30 évből (tán fel sem fogják mekkora kárt csináltak). Elárulták az egész országot azzal, hogy segítenek az óbaloldalnak túlélni. De, ami a legrosszabb, elárulták saját magukat, az egyetlen valamire való politikai tőkéjüket. Hátbaszúrták és becsapták saját magukat, és még örvendeznek is. A hülyék.

politics_for_ummies.jpg

Tovább

A legújabb ellenzéki összefogás margójára

Mindenkinek van olyan ismerőse, akinek régen jól ment. M.nek hívták. M. sokat utazott, nagyvilági életet élt, szórta a pénzt, sok haverral járt a VIP bulikba, a társaság középpontjaként mindenkinek megmondta az atomfrankót.

Azóta kevesebbet találkozunk M-mel, de ha néha összefutunk vele, akkor még mindig úgy tűnik, ő még valaki. Nem változtak a dolgok… Menő éttermekben jár, vannak barátai sokan, beengedik a zártkörű helyeken is. Az autója már egy kicsit viseletes, de hát istenem, neki ez már nem számít annyira.

Tovább

Az ellenzék majdnem dicsérete

Másfél hete egy közös VOMS-os beszélgetés során megállapítottuk, hogy az utóbbi időben megint túltoltuk az ellenzék fikázását. Aki nem olvas minket a tavaly augusztusi indulásunk óta, az könnyen azt gondolhatja, hogy valami látens Fideszes blog vagyunk. Az ide tévedő olvasónak cikkről cikkre azt kell olvasnia egy ideje, ahogy olyan elánnal és pikírtséggel esünk neki az ellenzéki pártoknak és politikusoknak, hogy azt sokszor még a 888 - Pesti Srácok is megirigyelné. De nem a harag vagy az utálat motivál minket - lévén mi is ellenzékinek tartjuk magunkat -, s nem is Mészáros Lölö apanázsa, csak egyszerűen szeretnénk felhívni az olvasók figyelmét arra, hogy az ellenzék jelenlegi teljesítménye olyan kevés, mint mackósajtban a brummogás.

titanic2.jpg

Tovább

Momentum plusz Európa egyenlő Jövő

Nagyon vártam a lilák EP választási kampányát. Nem titkolom az országgyűlési választáson rájuk szavaztam jobb (nem jobbik) híján. A saját motivációm szerintem mellékes, legyen annyi elég, hogy bíztam benne, hogy valóban elitváltást akarnak. Persze erre azóta rendszeresen rácáfoltak és politikai tehetségükről is kiderült, hogy átlagos. Ettől függetlenül azt mindig láttam bennük, hogy Európa az ő terepük. Fekete-Győr András Bundestagos múltja, vagy bármelyik random momentumos európai beágyazottsága nem kérdéses. Szóval joggal vártam bizakodva, hogy az EP kampány kapcsán megvillantják politikai tehetségüket. A szlogen szerintem jó. Sőt mi több kiváló. Három szó. Pozitív végkifejlet, legalábbis ezt sugallja. Egyszerű és megjegyezhető. 2002-ben a Fidesz „A jövő elkezdődött” kampányára emlékeztet engem, amit szerettem. Bár a hasonlóság a szavakon túl (szerintem) semmiben nem fog megmutatkozni, tekintve, hogy akkor azt újrázónak szánták és más volt a politikai-gazdasági környezet.

ajovo_elkezdodott.jpg

Tovább

Félelem és reszketés a Fideszben?

Az utóbbi hetekben egyre többször lehet hallani ellenzéki politikusoktól, hogy elkezdtek félni a Fideszben. Sőt, többen azt állítják, hogy személy szerint Orbán Viktor is fél. Legutóbb az MSZP kongresszusán hangzott ez el Karácsony Gergő szájából. Vajon tényleg elkezdett tele lenni a NER fenegyerekeinek gatyája, vagy csak az ellenzéki hoppmesterek kezdtek nagyot-mondási versenybe, ha már a tüntetés-hullámot sikeresen agyoncsapták, s elvették az emberek kedvét a pártzászlók mögötti céltalan sétálgatástól?

fear-and-loathing-in-da-fidesz.jpg

Tovább

Pártok nyilatkozatai az EP választások után

Aki egy kicsit is követi a politikát, annak feltűnhetett, hogy 2010 óta ez olyan, mintha az „Idétlen Időkig” méltán kultfilmmé vált hollywoodi alkotást, vagy a méltatlanul kis karriert befutó „A holnap határa” című Tom Cruise filmet néznénk. Minden ugyanúgy történik, csak nálunk nem naponta, hanem választásról választásra. Így aki jóslásra adja a fejét ezzel kapcsolatban, az nem Isten, mint ahogy Bill Murray gondolta magáról a film közepe felé, hanem egy egyszerű halandó, aki felismerte a mintázatokat. Egy egyszerű ember is rájöhet, hogy mik azok a dolgok, amik ismétlődnek, így már nem is kell nagy erőbefektetés, hogy lássuk a jövőt.

mormota.jpg

Tovább

Csicskapofon Orbántól

2019 februárjában az EU parlamenti választások előtt 15 héttel valahogy semmi sem látszik Orbán Viktor ellenzékéből. Nincs itt kampány, nincs itt semmi, csak Orbán Viktor tenyérdörzsölése, ahogy egy újabb csicskapofont készül adni mindenkinek május utolsó vasárnapján. Az ellenállás éve? Ugyan…

ellenzekkkk.jpg

Tovább

Momentum: a gyorsreagálású hadtest!

Közhely, hogy a XXI. századra a kommunikáció felgyorsult. Ha talpon akarsz maradni dübörgő világunkban ez az egyetlen út. Cégek, magánszemélyek életében lehet. De valóban ez a működő megoldás a modern politikában is? Az emberek a pillanatnak élnek, a politikus immár csak a pillanatot kell, hogy uralja. A hosszabb elemzések ideje lejárt. TLDR! Mondja, (ordítja) a (fél)művelt angolszász memeeken felnőtt  politikus(jelölt) és a gyors reagálására büszke.  

Tovább

Az aljáról már csak felfele

Szeretem Uj Pétert. Szerettem az írásait, az interjúit mindig is. Ahogy a munkásságát is. Sokat morfondíroztam rajta, hogy ő valóban akkora kaliber -e, mint amilyennek én látom, vagy csak a körülmények szerencsés összejátszásának köszönhetően lett az, ami. A rendszerváltás utáni média egyik legmeghatározóbb személyisége. Aztán arra jutottam, nagyjából mindegy is. Van, hogy a „hősök” csak a körülmények áldozatai és ha így is van, akkor sem lehet elvenni tőlük azt, hogy az adott helyzetben tett megnyilvánulásaik emelik őket hősökké.
Új Péter az Index-el és most már a 444-el is történelmet írt. Egyszer lehet szerencséje az embernek, kétszer már nem. Az más sikersorozat, amit azt hiszem tényleg csak azok tudnak megtenni, akik valóban tehetségesek (igen Orbán is az). Mindig is ittam a szavait, legyen az egy ironikus írás a margitszigeti futókról, vagy a legújabb népszavás interjúja.

Tovább