Mindenkinek van, de senki sem kíváncsi a másikéra

A Momentum az új LMP?

2019. június 01. - Filterr

A múlt hétvégén tartott Európai Parlamenti választáson a Momentum okozta az egyik legnagyobb meglepetést. A várakozásokkal ellentétben nem egy, hanem mindjárt két képviselői helyhez jutottak, s a 3. legtámogatottabb párt lett az országban. Kevesebb mint két évvel a párt megalakulása után olyan eredményt tudtak felmutatni, amire a modernkori magyar politikatörténetben csak az LMP 2010-es szereplése lehet a példa. De vajon vannak-e további párhuzamok a két párt felemelkedésében? És vajon a Momentum jobban ki tudja használni a kapott lehetőséget, vagy ők is rálépnek egy olyan rögös útra, ahonnan csak lefelé ível a pályájuk?

momentum-lmp.jpg

A választásokon elért eredmények alapján azt mondhatjuk, hogy nagyon hasonlóan alakul a két párt támogatottsága. Az LMP néhány hónappal a hivatalos párttá alakulása után elindult a 2009-es EP-választáson, s fél százalékot rávert az akkor kimúlófélben lévő SZDSZ-re. Ezzel a belépővel be is jelentkeztek az országgyűlési választásokra, ahol már jócskán túlteljesítve a célt, 7,5%-al jutottak be a Parlamentbe.

Párt

választás

Szavazatszám

Eredmény

LMP

2009 Európai Parlament

75.552

2,61%

LMP

2010 Országgyűlés

383.876

7,48%

MOMENTUM

2018 Országgyűlés

174.225

3,16%

MOMENTUM

2019 Európai Parlament

344.512

9,93%

 

Az számok azt mutatják, hogy mindkét párt azonos szintre erősödött egy-két év politizálás után. De mi volt a sikerük titka, mi az a recept, ami a semmiből ilyen rövid idő alatt többszázezres támogatói bázist hord össze? Vagy a Momentum fogta magát és lemásolta az LMP által mutatott példát? A válasz igen is, meg nem is.

A kezdetek

Azért nem igaz, hogy a Momentum másolta az LMP-t, mert egészen más utat járt be a kezdetektől az első igazi nagy sikerig. A Momentum egy szűk körű egyetemista szerveződésből kezdett el kinőni, amikor hirtelen rátaláltak a földön gazdátlanul heverő népszavazási kezdeményezésre, az Olimpia ügyére. Jó helyzetfelismeréssel megragadták a témát és a lehetőséget, majd egy Seres Mária óta nem látott civil kampánnyal (és 266 ezer aláírással) meghátrálásra késztették a Fideszt, amely a népszavazás kiírása helyett visszavonta az olimpiai pályázatát. Ez a belépő a politikai térbe azzal a lehetőséggel kecsegtetett, hogy ha nem csesznek el valamit, akkor a párttá alakulás után gyorsan be is kerülhetnek a Parlamentbe. Ehhez leginkább az kellett, hogy ne hibázzanak nagyot, s ne kezdjék el egymás torkát harapdálni a remélt pozíciók miatt. Ez nem annyira jött be, mert még 2017 augusztusában felrobbant az elnökségük (kipenderítve onnan Pottyondy Edinát és Kádár Barnabást), majd decemberben az operatív stábjuk is bekerült a darálóba, amikor a kampányfőnök Zaránd Péter, és a kommunikációs igazgató Papp Gergő között húzódó törésvonal majdnem a párt széteséséhez vezetett. Új elnökségi tagokat persze könnyen találtak, de két operatív vezető lemondása veszélybe sodorta a párt felkészülését a parlamenti választásra, amit csak külsős szakértők bevonásával tudtak lemenedzselni. Ezekből a hibákból viszont tanultak, egységes elnökséget válogatott össze magának Fekete-Győr András pártelnök a tavalyi választás után, s az operatív szervezetet is áramvonalasította, illetve visszahozta a saját kis haverkáját, a pártot majdnem a tönk szélére lökő mini-Habonyt, Papp Gergőt. A disszonáns hangok is szép sorban távoztak a szervezetből, így az idei EP-kampányra stabil vezetői és szervezői gárdával, nagyobb hisztiktől és botrányoktól mentesen tudtak ráfordulni. Innen már csak azt az aranyszabályt kellett követniük, hogy nem szabad hibázni. Nem hibáztak, kaptak is majdnem 10%-ot.

Az LMP ezzel szemben úgy jött létre, hogy - a rövid verzió szerint - Schiffer András kinyitotta a 20 év alatt teleírt kockás füzetét, levette a töltőről a régi Nokia 6310-es telefonját, s addig telefonált, amíg lett 300 embere, akivel elkezdhette a pártalapítás folyamatát. A hosszabb verzió szerint a Védegyletben dolgozva annyi zöld és egyéb civil embert ismert meg, hogy egy pont után rájött, akár pártot is alapíthatnának, persze előbb Lányi Andrást ki kellett véreztetni, aki ezt meg is tette önmagával, meg az általa gründolt Élőlánc - amúgy életképtelen - pártocskával. Így elhárult Schiffer és társai előtt, hogy egy balosabb zöld pártot rakjanak össze. Az EP-választáson elért relatíve jó eredmény jó felvezető volt a 2010-es Parlamentbe jutáshoz. Addig a pontig az LMP nagyjából mindent tökéletesen csinált, rengeteg tehetséges fiatalt nyertek meg az ügynek, pedig nem definiálták magukat korosztályos pártként, ahogy azt a Momentum teszi sokszor. A párt első másfél évét nem tarkították belső botrányok és csörték, csak dolgoztak, céltudatosan haladva előre. Politikai baklövést sem követtek el, így aztán sokkal simábban kerültek be az országgyűlésbe, mint arra sokan számítottak.

Felívelés

A két párt felemelkedésének útja a “ne hibázz” és “légy következetes” alapszabályok betartásánál találkozik először, párosulva a frontvonalban elhelyezett, eladható és szimpatikus arcokkal (bár Schiffer, mint arc esetében ez a faktor nem annyira egyértelmű). Hasonlóságot viszont leginkább abban mutat a két párt fejlődési pályája, hogy kellőképpen puha, befogadható és nem tolakodó arculatot kölcsönöztek a pártjuknak. Az LMP 2010-ben a nevének köszönhette a támogatottságának legjavát, valamint az arra felfűzött brandnek, kampánynak, s az üzeneteknek. A Lehet más a politika név egy olyan hívószó volt, amire 2010-ben szívesen szavaztak azok, akiknek elegük volt a bal-jobb megosztottságból, s akik nem gondolták, hogy az SZDSZ féle “liberális” PC-skedés vagy a náculó Jobbik begőzöltsége lenne az alternatíva a szekértáborok között. Az LMP nem arra fűzte fel a kampányát, hogy más pártok viselt dolgaival foglalkozzon, hanem egy életérzést próbált meg átadni, a reményt, hogy lehet más az a rohadt politika. Persze a pártnak volt egy erősebb identitása, ami inkább a párton belüli koherenciát hivatott megteremteni, ez pedig az ökopolitika volt, ami képes volt egyszerre jobb- és baloldali embereket is egy pártban tartani - ideig-óráig - komolyabb belső feszkók nélkül. Kifelé ebből pont annyit jelenített meg a párt, ami inkább csak szimpatikussá tette őket: zöldek, civilek, fiatalok, tanultak, tisztakezűek és újak.

A Momentum is hasonlóan épült fel politikailag ebben a két kampányban. Bár a nevük kevésbé lett kifejező és csábító, de azon kívül szinte minden abba az irányba mutatott, hogy képesek átadni egy életérzést. Élénk lila színű arculatukkal mindenhonnan kitűnnek, akár tüntetésen, akár plakáton, akár egy kitelepülésen. Imázsuk is hasonlóan alakult, mint a régi LMP-nek, csak más kulcsszavakat dobáltak össze egy címkefelhőbe: fiatal, külföldet megjárt, értelmiségi, városias, enyhén-radikális (tehát egy füstgyertyát még el mernek hajítani), meg ilyen hiperaktív túlmozgásos ellenállós. Viszont, ami fájóan hiányzik a pártból, az a minimális ideológiai háttér, ami adhatna egy belső tartást a tagságnak azon túl, hogy szeretik egymást, tudnak együtt bulizni. Persze nem kell mindenkinek egy komplett szellemi holdudvar, ami sokszor valami csodatevő isteni mannaként jelenik meg a sajtóban, de az nem állapot, hogy ahány Momentumost kérdezünk meg, annyiféle választ kapunk arra, hogy mi is a Momentum. Mert azt nem vállalják fel, hogy liberálisak (sőt, inkább tagadják, még akkor is, amikor az ALDE-hoz, az európai liberális pártcsaládhoz való tartozásukat emlegetik fel), a konzervatív, a szocialista stb. jelzőket is messzire kerülik - amúgy teljesen érthető módon -, de úgy nagyjából minden, bekategorizálásra alkalmas címkét tolnak el maguktól.

Az első siker után

2010 után azt láthattuk az LMP-ben, hogy az erősnek gondolat ökopolitiai ideológiai háttér ide, zöld identitás oda, sajnos azért nem lehet meghaladni sok száz évnyi politikai berögződést, nem lehet egybegyúrni több száz konzervatív és szociálliberális zöldet - plusz az opportinustákat, karrieristákat, nettó őrülteket és a fizetett ügynököket. Így az LMP szempontjából már kevésbé sikeres önkormányzati választások után meg is indult az addig csak lappangó belső harc, törzsi logikák mentén ment a bázisdemokrata dzsungelháború a felek között. Schiffer mint alapító atya, nem tudta eldönteni, hogy hova álljon ebben a konfliktusban, próbált hintapolitizálni, ide is és oda is rúgni és ígérni, de nem tudott mit kezdeni a két, egyre jobban megszerveződő belső táborral, akik minden áron le akarták győzni a másik felet. Beköszöntött a szürke eminenciások kora. Az egyik oldalon Az elnök emberei sorozattól magát kampánygurunak érző Dorosz Dávid parlamenti képviselő végzett el hatalmas szervezői munkát a kényelmessé váló, később a PM-et megalapító képviselők helyett, hogy a leszámolás pillanatában az amúgy a szocikkal összefogni szándékozó klikk (az ún. "esti fazekasok") tagjainak a szája érjen fülig. A másik oldalon meg az olyan anarchista lelkületű nettó szociopata szántotta végig az LMP vidéki szervezeteit, mint Vida Attila, aki a pártszakadás után az egyik legerősebb kutya lett a pártban, hogy aztán úgy tűnjön el a süllyesztőben, mint a nagy ellenlábasa, Dorosz Dávid is.

A Momentumnak előnyére tud válni a korai LMP-vel szemben, hogy elvileg nincsenek a tagságon belül ilyen éles ideológiai nézeteltérések és a vezetés is áromvonalasabb (eszükbe sem jutott - amúgy helyesen -, hogy bázisdemokratikus alapokra helyezzék a működésüket). Mondjuk nehéz is lenne úgy, hogy a tagság legjavát adó pár száz ember átlag életkora 30 alatt van, politikai múltjuk és szocializációjuk ennek okán elég csökevényes. A kérdés viszont az, hogy ez az adottság csak ideiglenesen jelent előnyt, s középtávon már megbosszulja magát, vagy a XXI. század második évtizedének alkonyán már minden mindegy, s el lehet felejteni az ideológiákat, a víziókat, a választóknak elmesélendő sztorikat, mert csak az itt és most van.

Nem gondolom, hogy sokáig el lehet navigálni úgy egy pártot, hogy nincs egy jól leírható, átadható, elmesélhető identitása, hogy nincs politikai arcéle, hogy nincs ciklusokon átívelő politikai stratégiája. Egyfelől azért gondolom így, mert ezzel a felfújt médiapárt-lufival, ami ma a Momentum (meg ami volt az LMP 2010 táján), nem nagyon lehet 10% fölé érni, s egy hete a Momentum kb. ki is maxolta az ebben rejlő lehetőségeket. Másfelől befelé is több kell ennél egy idő után, mert egy bizonyos szint (taglétszám) után már kevés lesz a fiatalos-bulis hurráoptimista felbuzdulás, sajnos a közös élmények, berúgások és összekufircolások még teremtenek szervezeti kohéziót és politikai egységet a párton belül - bár az igaz, hogy egy párt szerintem csak addig működik egészségesen, amíg folyik elég sör, és van elég szex.

Válaszút előtt

A Momentum vezetésének már most el kell kezdenie gondolkodni azon, hogy olyan prostituált pártot akarnak tovább építeni, mint aminek a jelei már most láthatóak a “politikájukon”, vagy pedig megálmodják a saját Magyarország-képüket, és azt adják el a választóknak. A politikai kurválkodás is tud persze kifizetődő lenni, mert az mindig hozhat a konyhára 5-10%-ot, hogy azt mondják, amit a választók hallani akarnak, mivel nem tagadott módon az EP-kampányban is csak azért tolták orrvérzésig az egészségügy, oktatás és antikorrupció témákat, mert ezek érdeklik leginkább az embereket. De ezen az úton járva nagyon furcsa vargabetűket lehet leírni, s nem látszik, hogy ezt hogy fogja elkerülni a Momentum - ha akarja egyáltalán. Csak ez esetben számolnia kell a pártnak azzal, hogy a tagsága és a szavazótábora sem lesz stabil, erős lesz a fluktuáció és a most elért 10% az a plafon lesz számukra, nem pedig az a lépcsőfok, ahonnan feljebb rugaszkodhatnak.

A Momentum most egy városias, liberális, szociálisan érzékeny, valamint egészséges nemzettudatot hirdető formáció, amire érdemes lehet felfűzni a párt középtávú politikai útját. Ha az önkormányzati választások után belekezdenek a politikai arcél kialakításába, akkor ezen az csapáson lenne érdemes továbbhaladniuk, s elfelejteni az olyan blődségeket, mint amit Cseh Katka mondott az eredményváró estéjén az LMP-szavazóinak és Jávor Bence támogatóinak, hogy nyugodtan forduljanak a Momentum felé, mert ők a klímavédelmi és a zöldpolitikai célokért is dolgozni akarnak az EP-ben. Előbb talán találják ki és definiálják magukat, tudják elmondani most, hogy kik ők és mit akarnak, ne pedig azzal foglalkozzanak, hogy hol találhatnak még politikai árvákat, akiknek bármit IS megígérnek, csak vegyék észre őket, szavazzanak rájuk. Zöldnek lenni amúgy sem egy pillanatnyi állapot, az nem egy póló, hogy felveszem reggel, s akkor aznap rettegek a klímaváltozás miatt, holnap meg lilába öltözve kirepülök Brüsszelbe szavazgatni, mit sem törődve az ökológiai lábnyomommal.

A Momentumosok legyenek önmaguk, találják ki és vállalják fel magukat, adjanak karaktert a pártnak, ami nem csak a pillanatban létezik! Ha a párt vezetése ezt a munkát nem akarja elvégezni, akkor majd elkezdik helyettük a karrieristák, a becsvágyók és a rosszindulatúak. De abban sem összhang, sem köszönet nem lesz, ellenben lesz erodálódó tagság és szavazótábor, esetleg egy csinos kis pártszakadás, és akkor ők is az LMP sorsára jutnak. A lehetőség adott, hogy másként csinálják, a tér megnyílt egy szakajtónyi párt beomlásával, tudni kell élni a kapott lehetőséggel, különben megint reszeltek egy generációnyi, politika iránt fogékony fiatal magyarnak, s 10 évig megint nem lesz itt semmi, amiért lelkesedni lehetne azoknak, akik rühellik a Gyurcsányt, és ki nem állják az Orbánt.

A bejegyzés trackback címe:

https://voms.blog.hu/api/trackback/id/tr9414872712

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A kiló nem százat jelent. · kilonem100.blog.hu 2019.06.01. 15:35:23

Állítólag a Momentum tagsága többezres.

Filterr 2019.06.01. 15:48:15

@A kiló nem százat jelent.: Az aktív tagság az igazi kérdés. De tény hogy ha csak pár száz is van, az is jóval több mint bármely más ellenzéki pártnak.
Egyébként ha több ezres a tagság, akik mondjuk fizetik is a tagsági díjat, az nem rossz bevétel lehet nekik, amivel azért lehetne mit kezdeni (még akkor is ha csak pár millió), főleg kielégülve az állami támogatással.

Brigante · http://www.itthonrolszabadon.hu/ 2019.06.12. 11:03:20

Rengeteg találó pont van a posztban, de ami hiányzik (szerintem):
A Momentum rendelkezik olyan anyagi és külső rendszerszervezési támogatással amivel az LMP-sosem rendelkezett (illetve elhárították maguktól azokat a csápokat amik megpróbáltak befurakodni a soraik közé). Az LMP szervezeti hiányosságai ebből táplálkoznak. Anyagi támogatók, pedig csak addig vannak míg érdekeik vannak... ezt vesztette el tavaly nyáron a párt. Viszont a zöld identitás tudat megmaradt a párban (ugyan, mint a szervezetlenség).

Vida Attila, mint szociopata - 100%, jobb szót nem lehet találni rá.

Momentum: olyan támogatókkal rendelkeznek ami ismeretlen (még) a szavazók előtt. Identitás tudat - kialakulóban van, ha végigviszik következetesen, akkor nem kell a prostitúciótól félni, nem válik az belőlük amire gondolunk, gond nélkül tudnak építeni egy a fideszhez hasonló pártot.

Idegenkedek tőlük, de be kell látni, hogy az amit és ahogy tesznek, eddig sikeres. Sokat segít nekik a média lufi amit köréjük fújtak, de vannak olyan hiányosságaik amit ha nem nőnek ki hamar a körmükre fog égni.

Brigante · http://www.itthonrolszabadon.hu/ 2019.06.12. 14:17:26

@Filterr: az a kérdés, hogy honnan van a pénzük? Hogyan tudják a kampányukat irányítani? Honnan veszik a mondanivalójukat?

Ahogy látom őket kommunikálni, erősen disszonáns ahhoz képest, ahogy cselekszenek! Egész egyszerűen nem életszerű nekem az, hogy ugyan az az ember aki atomerőművet építene minden ház tetejére (mert nem tudja, hogy a napelem nem atomerőmű) alkalmas és képes arra a politikai tevékenységere amit ők tettek.

Rettenetesen furcsállom kívülállóként. Hozzáteszem a miskolci Momentumos Projak úr sem a legfényesebb izzó a csillárban és itt is tudtak hozni 7%-ot.... nem tudom mi fűti ezt a mozdonyt és nem látom, hogy meddig lesz működőképes...