Mindenkinek van, de senki sem kíváncsi a másikéra

Európai Parlamenti választások - A fekete bárány

2019. május 28. - Eelrien

Az Európai Parlamenti voksolás a választások fekete báránya. Teljes mértékben érdektelenségbe fullad ötévente, folyamatos negatív rekordokat döntögetve Európa-szerte mindannak ellenére, hogy az Unió az EP szerepének erősítésén dolgozik. Az elmúlt héten azonban a folyamatos negatív-rekord döntögetés átfordult egy régen látott aktivitás-hullámba, megfűszerezve az ugyancsak évek óta látható nagy pártok és euroszkeptikusok erősödésének visszaszorulásával a liberális-zöld vonal javára. Mi okozhatta ezt a fordulatot? Hirtelen ennyien belátták, hogy ez fontos, vagy ennyivel jobban kampányoltak a pártok egész Europában?

2.jpg

A fenti kérdésre válaszolva gyorsan leszögezném: nem, nem gondolom, hogy a pártok jobban végezték volna munkájukat az elmúlt öt évben, vagy jobban kampányoltak volna az elmúlt hónapokban egész Európában. Azt sem gondolom, hogy jobb programokat írtak volna, vagy azt többen olvasták volna el, amiért a polgárok úgy döntöttek, elmennek és húznak egy X-et egy párt neve mellé, annak ellenére, hogy még soha nem tették ezt meg azelőtt. De az biztos: a 2009-ben 42.96%-os, a 2014-ben 42,61%-os össz-Európai részvételt követően a 2019-es jóval magasabb szavazási részvételű választás, 50,82%, felülmúlt minden várakozást.

ep-reszvetel-orszagok-2019.jpg

Nem kívánok belemélyedni a pártok programjaiba és a szakpolitikai kérdésekbe, hogy vajon miért sikerült most magasabb részvételt elérni. Pusztán azért nem, mert egyrészt be kell látnunk, hogy a szavazók töredéke dönt megfontoltan a pártok programjaira alapozva és inkább információ és érzelmi alapon választanak, másrészt, és az első pontból fakadóan, én másban, egyszerűbb okokban vélem felfedezni ennek okait. Ezek az okok pedig:

  1.       Brexit
  2.       Klímaváltozás
  3.       Menekült-kérdés
  4.       Euroszkeptikusok

 

1. Brexit

Elsőre biztos értelmetlennek tűnhet miért gondolom, hogy a Brexit hozzájárulhatott az elmúlt héten lezajló választás magas részvételi adataihoz, de lássuk:

Az Európai Parlament, és igazából maga az Európai Unió munkája is nagyon korlátozottan látható a tagorszagok nagy részéből. Bárkit megkérdeznénk Európa valamely nagyvárosában, hogy soroljon fel Uniós projekteket vagy elért eredményeket, akkor a Schengeni-övezeten és a Roaming-díjak eltörlésén kívül nem nagyon kapnánk más választ. Ez a nagyvárosokat elhagyva csak fokozódik. Mindez annak az eredménye, hogy az Unió nem pártként működik, nem kampányol, nem tudja (vagy nem akarja) elérni az átlag polgárt azzal, hogy “nézd, milyen jó dolgot vittünk véghez, ami miatt neked most már jobb lesz innentől az életed”. Az Unió nem egy marketing ügynökség, nem csinálnak ilyet (habár lassan rájöhetnének, hogy kellene), csak a kormányokra támaszkodnak és ülnek az elefántcsont-tornyukban.

Mindezzel ellentétben azonban a negatív kampány az Unióval kapcsolatosan igencsak élénk, gondoljunk csak a magyar kormány “Állítsuk meg Brüsszelt” plakátjaira vagy a Brexit kampányra. Az Unió egy nagyon jól és könnyen támadható célpont, ami ellentétben a tagországi pártokkal, nem tud védekezni és ellen-kampányt folytatni. A tagországi pártoknak pedig - legyen az kormánypárt vagy ellenzéki - sokkal könnyebb Brüsszelre mutogatni, mint bármilyen kudarcot beismerni és felelősséget vállalni. Így az EU egy védtelen és kiszolgáltatott céltábla.

A fent leírt helyzetet használták ki tökéletesen Nagy-Britanniában és ennek az eredménye a - most már igencsak elhúzódó - Brexit. De a Brexit innentől kezdve az EU számára jószolgálatot tett: sosem volt még ilyen pozitív sajtója az EU-nak, főleg külön kampány nélkül. A Brexit szavazás után hetekig-hónapokig cikkeztek a döntésüket megbánó brit emberekkel készült interjúkról, akik akkor jöttek rá, hogy farmjaik megélhetését gyakorlatilag nem a brit kormány, hanem az Unió garantálja, vagy éppen Erzsébet királynő kék ruhája mellé felvett sárga virágos kalapját értelmezték az EU mellett kiálló vallomásként. Ezt követően pedig Theresa May hihetetlen küzdelmét gyakorlatilag valóság-showkánt bemutató nemzetközi sajtónak köszönhetően egész Európa rájött mivel is fenyeget egy EU-ból való kilépés, tehát mit ér igazából a tagság: gazdasági és monetáris visszaesés, vámunió elvesztése. A nagy szavakon túl a kis emberekhez is eljutó problémák: utazási szabadság korlátozása, munkavállalás korlátozása, egyetemi programokon való részvétel és ösztöndíjak ellehetetlenítése, kis és középvállalatok beszükülő lehetőségei, pályázati pénzek kiesése, stb.

Mi más kellene még a szavazási kedv emeléséhez, mint a folyamatos láthatóság, valamint az előnyök és hátrányok felsorolásánál? A több éve húzódó Brexit-tárgyalások konkrétan EU melletti kampányként is lefordithatóak.

 

2. Klímaváltozás

A ‘klímaváltozás’ cím kicsit félrevezető, mivel lényegében egy embert értek ez alatt. Mégpedig a svéd iskolás lányt, Greta Thunberget, aki az elmúlt hónapokban politikusokat meghazudtoló módon és hatékonysággal érte el, hogy a téma folyamatosan szerepeljen a sajtóban és kormányok, pártok legyenek kénytelenek reagálni rá. Felhívására fiatalok ezrei és milliói kezdtek el tüntetni világszerte, olyan fiatalok, akik nélküle politikai témában nem aktivizálódtak voltak, igy kiáltva olyan hangosan klíma-vészhelyzetet, ami eddig süket fülek millióihoz jutott el.

Bár nem állítom, hogy az Európai Zöldek érdemtelenül kaptak szárnyra idén (Franciaországban, Finnországban, Németország megduplázták a mandátumaikat és összességében 20 mandátummal többet nyertek, mint 5 éve), de abban biztos vagyok, ha Greta Thunberg nem kezdett volna el sztrájkolni lavinát indítva ezzel, a Zöldek nem találtak volna ennyi új szavazót. Ezt támasztja alá az a német statisztika is, miszerint a német zöldek kenterbe vernek mindenkit a 30 év alatti szavazóbázisban (minden harmadik fiatal a zöldekre szavaz).

A klímaváltozás egy égető kérdés, ami sokakat – sok első szavazót - az urnákhoz csábított a múlt hét során.

 

3. Menekült-kérdés

A menekült, avagy migráns-kérdés, keretet adott nem csak a hazai, de az európai politikának is az elmúlt évek során, erős frontvonalat húzva (leegyszerűsítve) a bal-jobb erők között. A téma kikerülhetetlen mind a mai napig, ami nem csak népszerűséget hozott egyes politikusoknak és pártoknak, de másoknak pedig a végnapokat hozta el kontinens-szerte.

A menekültek befogadása és a menekült-kvóta kérdése azonban ezért is annyira fontos eleme az EP-választás részvételét tekintve. Mint ahogy egy politikus akkor megjegyezhető és karizmatikus, ha egytől-egyig mindenkiből érzelmet vált ki – teljesen mindegy, hogy az az érzelem pozitív vagy negatív – úgy egy ilyen helyzet, mint a menekültek magasabb számú megjelenése Európában, ugyancsak mindenkiből erős érzelmeket és egyértelmű álláspontot vált ki. Valaki szélsőjobbos csoportokban és euroszkeptikus társaságban találja meg Európa védelmét, mások viszont ettől megrémülve mindinkább húznak az empatikus és egyenlőségpártibb menekült-kvóta pártiak felé a probléma orvoslását keresve. A lényeg, hogy a két álláspont élesen szemben áll egymással, az azokat támogatók pedig a másik oldal erősödésétől tartva a kezükbe próbálják venni az irányítást.

Sok párt, köztük a Fidesz is a menekülteket felhasználva kiáltott ördögöt Európa összes baloldalon elhelyezkedő politikusára és pártjara, kiegészítve Soros Györggyel természetesen.

 

4. Euroszkeptikusok

Az euroszkeptikus okozat közel áll a Brexithez, annak egy leágazása. Ez alatt leginkább olyan politikusokat es pártokat értek, akik az elmúlt években kerültek vezető pozícióba és erősen EU-ellenesek, vagy az elmúlt évek alatt váltak lényegeben azzá: Matteo Salvini 2018-ban került az olasz legfelsőbb politikai körökbe és azóta próbálja belügyminiszterként irányítani egyre EU-ellenesebb politikájával az olasz hajót, míg Orbán Viktor politikáját külön nem kell taglalnom az olvasóknak.

Ahogy azt már levezettem a Brexit téma alatt, a Brexit tárgyalások megmutatták mit is ér az EU-tagság. Emellett azonban azzal is szembe kell nézni, hogy eddig nem igazán fordult elő, hogy ilyen erősen euroszkeptikus erők vezessenek országokat, mint manapság Olaszországban, Magyarországon vagy éppen Lengyelországban. Mindegyik erősen EU-ellenes vezető folyamatosan napirenden tartja az EU-t, mint témát a médiában és ezzel kapcsolatban felmerül az örök klasszikus, “a rossz reklám is reklám” szlogen.

Salvini pártja, a Lega Nord (Északi Liga), Orbán Fidesze és a lengyel euroszkeptikus PiS is tarolt a választáson, kérdést sem hagyva bármely más ellenzéki erőnek, ami hatalmas nagy teljesítmény, főleg annak fényében, hogy Magyarország es Lengyelország az első négy ország között van a részvételi ugrás tekintetében 2014-hez képest (Spanyolország és Románia mellett). A két országban megfigyelhető hatalmas részvételi különbség nem a véletlen műve.

A 2019-es Európai Parlamenti választások magas részvételi arányának kulcsát ezen okok különleges egyvelegének tartom, természetesen megfejelve a tagországokra lebontott különleges és saját belpolitikai helyzettel. A különbség ebben az évben az, hogy a szokásos belpolitikai játszótér kinagyítása helyett ezek az európai politikai hullámok rányomták a bélyegét a választásra és eltorzították a belpolitikai helyzetet: a részvételi arányokban és a szavazatok eloszlásában is.

Ugyanis azzal, hogy a nemzetközi viszonyok több országban is ilyen erős hatással tudtak lenni a választásra, azt mutatja, van remény arra, hogy az Európai Parlamenti választás elveszítse pusztán belpolitikai jellegét és helyette valós nemzetközi súlya legyen. Ehhez azonban az EU-ra is szükség lesz. Az Uniónak és intézményeinek igenis el kell gondolkodnia azon, milyen pozícióban szeretne a jövőben megjelenni állampolgárai előtt és milyen szerepet kíván, avagy tud felvenni annak érdekében, hogy ne saját polgárainak érdektelensége és esetenként ellenszenve legyen a végzete. A kérdés már csak az: képes lesz az EU egy ilyen lépésre, hogy lecserélje a néma céltábla ruháját és egy politikai szereplőként felvegye a kesztyűt saját maga érdekében?

A bejegyzés trackback címe:

https://voms.blog.hu/api/trackback/id/tr5714867204

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kvadrillio 2019.05.29. 18:58:20

fentiekről jut eszem, legyen fekete pákó a juncker bácsi utódja !!! :O)))

Fragreg 2019.05.29. 19:35:17

Az alábbi résszel bámulatosan mellélőttél:

"Mindez annak az eredménye, hogy az Unió nem pártként működik, nem kampányol, nem tudja (vagy nem akarja) elérni az átlag polgárt azzal, hogy “nézd, milyen jó dolgot vittünk véghez, ami miatt neked most már jobb lesz innentől az életed”. Az Unió nem egy marketing ügynökség, nem csinálnak ilyet (habár lassan rájöhetnének, hogy kellene), csak a kormányokra támaszkodnak és ülnek az elefántcsont-tornyukban."

Ha egy picit utánajársz - mondjuk a hivatalos honlapjukon - látni fogod, hogy hatalmas pénzek mennek el PR-ra (pl. az Unió által társfinanszírozott projektekben is). Más kérdés, hogy a hatékonyságuk erősen kérdőjeles...

morph on deer 2019.05.29. 20:17:11

@kvadrillio:
“...legyen fekete pákó a juncker bácsi utódja !!! :O)))”

Inkább orbáné, nála zökkenőmentes lesz az átmenet.
A híveinek maximum a kiejtés lesz szokatlan, a színvonalhoz már hozzászoktak.

Cycmen 2019.05.30. 07:43:42

@morph on deer: “...legyen fekete pákó a juncker bácsi utódja !!! :O)))”
Inkább orbáné, nála zökkenőmentes lesz az átmenet.
A híveinek maximum a kiejtés lesz szokatlan, a színvonalhoz már hozzászoktak."

Óvatosabban ezekkel a viccekkel ellenzéki barátom, mert nálatok vannak Gyurcsány, Jakab Péter, Kunhalmi, Bangóné szintű arcok akik a Pákó szintjén vannak, úgyhogy ne feszegesd ezt szerintem, mert visszanyal a fagyi.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2019.05.30. 09:27:04

Fekete Pákót én inkább a DK arcaként tudnám elképzelni. A hitelessége nagyságrendekkel meghaladná Gyurcsányét vagy a komcsiból demokratává sminkelt Klárikáét. Pákóval biztos több szavazatot is be tudnának gyűjteni.

maxval birca man · http://bircahang.org 2019.05.30. 10:03:34

A lényeg itt: a populisták megizmosodtak, ez arra kémnyszeríti a lásztólag külömböző liberális erőket, hogy összefogjanak, amivel le is leplezik, hogy ugyanannak a központnak a bábjai.

Cycmen 2019.05.30. 10:10:11

@Kovacs Nocraft Jozsefne: Pákóval biztos több szavazatot is be tudnának gyűjteni.........

És didit!

Legfelelősebben gondolkodó felelőtlen ember · http://elmenypark.net 2019.05.30. 11:04:40

@maxval birca man: Nem, a lényeg az, hogy buktak a libsik és a nép nem kér belőlük.