Mindenkinek van, de senki sem kíváncsi a másikéra

Az ellenzék majdnem dicsérete

2019. február 25. - Filterr

Másfél hete egy közös VOMS-os beszélgetés során megállapítottuk, hogy az utóbbi időben megint túltoltuk az ellenzék fikázását. Aki nem olvas minket a tavaly augusztusi indulásunk óta, az könnyen azt gondolhatja, hogy valami látens Fideszes blog vagyunk. Az ide tévedő olvasónak cikkről cikkre azt kell olvasnia egy ideje, ahogy olyan elánnal és pikírtséggel esünk neki az ellenzéki pártoknak és politikusoknak, hogy azt sokszor még a 888 - Pesti Srácok is megirigyelné. De nem a harag vagy az utálat motivál minket - lévén mi is ellenzékinek tartjuk magunkat -, s nem is Mészáros Lölö apanázsa, csak egyszerűen szeretnénk felhívni az olvasók figyelmét arra, hogy az ellenzék jelenlegi teljesítménye olyan kevés, mint mackósajtban a brummogás.

titanic2.jpg

Szeretem a kihívásokat, ezért úgy döntöttem, hogy addig gondolkodom, amíg találok olyan témát, amiben azért meg is lehet dicsérni az ellenzéket, avagy annak legalább egy részét. A decemberi 12-i rabszolga-törvény körüli akciójuk óta - azelőtt pedig nagyon régen - nem volt olyan, ami miatt érdemes lett volna egy jó szót is leírni velük kapcsolatban. Végülis két nap töprengésébe telt eleget tennem ennek a kihívásnak, s addig forgattam a témát az agyamban, mint mókus a mogyorót, míg rá nem találtam az önkormányzatiság témájára. Azon belül is a rendszerváltás utáni évtizedekben magukat még meg nem égető újoncok képviselőkre.

Ugyanis 2010-ben és 2014-ben több száz olyan új ember jelent meg a települési önkormányzatok képviselő-testületeiben, akik korábban nem, vagy csak elvétve szereztek tapasztalatot e téren. Előbb az LMP és a Jobbik révén, majd 4 évre rá már az Együtt-PM színeiben is megannyi olyan honfitársunk vált képviselővé az ország több mint 3000 helyi képviselőtestületének egy részében, akik nem voltak részesei a korábbi mutyiknak, a 70-30-as osztogatásoknak, az ingatlan-panamáknak, a szociális bérlakások haverok kezére juttatásának és így tovább…

Bár csak helyi ügyeket tárnak fel, s lokális szinten fejtik ki tevékenységüket, mégis, az elmúlt években közülük többen is hírnevet szereztek maguknak, már-már országos ismertséget elérve karakán és fáradhatatlan kiállásuknak köszönhetően. Mivel a kistelepüléseket nem számítva kb. minden önkormányzat fideszes vezetésű az országban (a néhány régi szoci fellegvárat vagy jobbikossá váló városkát nem számítva), a szóban forgó képviselők java része ellenzéki szerepkörbe került. Az LMP-ben az volt a mondás 2010-ben, hogy ahogy a Parlamentben, úgy az önkormányzatokban is konstruktív ellenzéki szerepet kell betölteni, de ezek egyike sem jött be. A Fideszes gőzhenger mindenhol zakatolt, mit sem törődve a néhány naiv zöldfülűvel, aki megpróbált valódi demokrataként viselkedni az egyre inkább kommunista eszközökkel és elánnal működő testületekben.

A negliglás, a kiröhögés, a megszégyenítés, a tudomásul-nem-vétel lett a jussa azoknak a képviselőnek, akik nem úgy ültek kussban az önkormányzatokban, mint azt amúgy a jobbikosok nagy része tette, akik közül többről is legendák keringtek, hogy hány évig még csak meg sem szólaltak az üléseken. Persze mindegyik párt az önkormányzati képviselőséggel, valamint külső- és felügyelő-bizottsági tagságokkal akarta kifizetni a végeken dolgozó párttagokat, emiatt az esetek többségében vagy még teljesen felkészületlen, vagy alapból totál alkalmatlan embereket juttattak be ezekbe a pozíciókba.

Annak ellenére, hogy többségében nem politikára termett ellenzékiek kerültek be a “21. századi” pártok színeiben az önkormányzatokba, mégis pozitívan hatott ez a leépülő-félben lévő magyar demokrácia állapotára. Nemes egyszerűséggel azért, mert sok újhullámos önkormányzati képviselő okosodott ki a demokrácia gyakorlatának területén, s tűzközelből nézhették végig, hogy az állampárt/fidesz miként von el jogköröket, forrásokat, lehetőségeket az önkormányzatoktól. Ha egyszer az Orbán-rendszer megbukik, akkor ezek az emberek lehetnek - s reméljük lesznek is - a demokratikus berendezkedés települési szintű restaurációjának letéteményesei. Addig viszont ne legyenek kétségeink, a NER nem áll le, s tovább fogják gyötörni az önkormányzatiságot, tovább tolják a rákosista-kádárista tanács-rendszer irányába. De attól se tartanék, hogy a történelem kereke ne gyűrné maga alá ezt a rabló-bandát, s akkor sok tapasztalt emberre lesz szükség Záhonytól Kőszegig, akik a helyébe léphetnek majd a Kósa Lajosoknak, Kocsis Mátéknak és Páva Zsoltoknak. Akik nem a regnáló hatalom helyi hűbéresei (azaz döbrögik), a központi akarat megnyújtott jobbkezei, s kritikátlan csahosai lesznek, hanem a népképviseleti rendszer és a szubszidiaritás mozgatórugói és őrei.

Bízunk benne, hogy az LMP és a Jobbik hétvégi kongresszusi döntéseinek folyományaként valóban széles körű választási együttműködés alakul ki az ellenzéki pártok között. Reméljük, hogy ha már az EP-választásra nem sikerült közös listát összerakni a lengyelekhez hasonlóan, akkor legalalább az őszi helyhatósági választásokig ez össze fog jönni. Mert persze értjük mi is, az EP-választás belpolitikai szempontból nem igazán fontos, csak annyiban, hogy az ellenzéki pártok csinálhatnak az állam pénzén egy közvélemény-kutatást, ami alapján majd jól letárgyalhatják a közös polgármester-jelölteket, egyéni képviselő-jelölteket, valamint a kompenzációs listákat.

Az ellenzék pártjain a sor, hogy ne szórják szét a szélben a magyar demokráciába vetett maradék hitünket, s bizalmunkat, amit még táplálunk a pártok irányába. A felelősség az övék, hogy zsinórban a sokadik választásnak mennek-e neki a bukás stratégiájával, vagy önös érdekeiket félretéve képesek lesznek megegyezni a lehető legtöbb kerületben, városban és kistelepülésen, hogy egy jelöltet állítsanak szembe a Fidesz jelöltjével szemben. Az önös érdekeiket a lehető legnagyobb mértékben zárójelbe kell viszont tenni ahhoz, hogy ne essenek ki a képviselő-testületekből azok az emberek, akik az elmúlt 1-2 ciklus alatt is bizonyítottak már.

Nagy önuralom kell majd a szocik részéről, hogy ne saját - amúgy fideszes zsebből jóllakó - képviselőik túlélését biztosítsák Ferencvárosban, hanem azt a Baranyi Krisztát tegyék fel a közös lista első helyére, aki néhány év alatt az ország leg(el)ismertebb helyi képviselője lett, s akinek aktivitása még az örökmozgó, az apró hétköznapi győzelmeiről az Indexen is rendszeresen blogoló pesterzsébeti Mach Péterét is lenyomja. Nagyon vissza kell venniük a szociknak a saját arcukból ahhoz, hogy a Baranyihoz hasonlóan párt nélkül maradt, vagy Machhoz hasonlóan mikropártban ragadt politikusokat tartsák inkább a helyükön, ne a Hunvald Györgyök és Lakos Imrék reneszánszát tálalják fel nekünk. Ahhoz pedig minden párt bölcsességére szükség lesz, hogy az olyan Várnai Lászlókhoz hasonló őrkutyát (watchdog) is benntartsák a zuglói önkormányzatban, aki Papcsáknak és Karácsony Gergelynek is kérlelhetetlen számonkérője és felügyelője ciklusok óta.

Ennek például remek fokmérője lesz a közeljövőben, amikor az MSZP és a Párbeszéd tárgyalóasztalhoz ül a közös EP-lista ügyében. Ugyanis az a hír járja, hogy Újhelyi István és Szanyikapitány Tibor után csak a 3. helyet akarják odaadni Jávor Bencének, aki az Európai Uniós Magyarország legaktívabb és legfáradhatatlanabb képviselőjévé mozogta ki magát 2014 óta. Na már most, ha azt látjuk, hogy ha azt a Szanyit sem képesek hátrébb vonni eggyel, akinek legnagyobb sikere Brüsszelben legfeljebb annyi volt, hogy nem minden nap ment be merev-másnaposan az EP-be, s miatta nem lesz Jávornak érdemi esélye bekerülni, akkor sok jóra az önkormányzati választásokat megelőző tárgyalásokon sem számíthatunk tőlük. Akkor az olyan kivénhedt, elhasználódott, s többnyire már korrumpálódott arcokat fogják nekünk színes bokrétával átkötve eladni a népnek, akikre egy botot se bíznék rá, mert vagy elhagynák, vagy eltörnék. A magam részéről megígérem, hogy ha így lesz, akkor az ellenzék pártjairól legközelebb csak akkor fogok jókat írni, amikor majd sorban döglenek bele a megkeményedő Orbán-rendszer rájuk helyezett nyomásába.

Amíg viszont a pártok meg nem állapodnak a közös önkormányzati indulás feltételeiről és részleteiről, addig viszont újfent és újra reménykedhetünk, bizalmunkat félvakon beléjük helyezve, hogy képesek lesznek bölcsen dönteni. Persze rémes dolog ez, hogy megint a naiv hit maradt nekünk, amiben még bízhatunk az ellenzéki pártok és politikusok kapcsán. De ez még a miénk, még nem nyerte el tenderen Garancsi, hogy stadionba építse, s még nem torpedózta szét Molnár “fideszbérenc” Zsolti sem.

Na, hát ennyire sikerült pozitívat írni az ellenzékről. Majdnem.

A bejegyzés trackback címe:

https://voms.blog.hu/api/trackback/id/tr5714653901

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.