Mindenkinek van, de senki sem kíváncsi a másikéra

Az aljáról már csak felfele

2019. február 09. - ATorzAtka

Szeretem Uj Pétert. Szerettem az írásait, az interjúit mindig is. Ahogy a munkásságát is. Sokat morfondíroztam rajta, hogy ő valóban akkora kaliber -e, mint amilyennek én látom, vagy csak a körülmények szerencsés összejátszásának köszönhetően lett az, ami. A rendszerváltás utáni média egyik legmeghatározóbb személyisége. Aztán arra jutottam, nagyjából mindegy is. Van, hogy a „hősök” csak a körülmények áldozatai és ha így is van, akkor sem lehet elvenni tőlük azt, hogy az adott helyzetben tett megnyilvánulásaik emelik őket hősökké.
Új Péter az Index-el és most már a 444-el is történelmet írt. Egyszer lehet szerencséje az embernek, kétszer már nem. Az más sikersorozat, amit azt hiszem tényleg csak azok tudnak megtenni, akik valóban tehetségesek (igen Orbán is az). Mindig is ittam a szavait, legyen az egy ironikus írás a margitszigeti futókról, vagy a legújabb népszavás interjúja.

Szerintem nem csak jól ír, de ahogy a történelem is bizonyítja, rajta tartja a szemét a történéseken, ha úgy tetszik az ujját (bocsi a szóviccért) a körülöttünk zajló események ütőerén, és összeköti a dolgokat. Következtet, konzekvenciákat von le, és ami meglepő, sok honfitársunkkal ellentétben nem ódzkodik attól, hogy jósoljon.

Na nem az ezotériás jóslásokra kell gondolni, hanem konkrétumokra. Pl, hogy az Indexet év végéig bedarálják. De most mégsem erről akarok írni, ezt majd a történelem eldönti. Hanem arról, hogy milyen hatást váltott ki belőlem a népszavás interjú. 

Az olvasása során egy gyerekkori élményem jutott eszembe. Hosszú tél után egy napfényes tavaszi napon először mentem ki a strandra. Az igazi szocialista strandra. Akkor még nem volt vízforgató a medencékben, hanem leeresztették éjszaka, hogy nappal újratöltsék. Persze ez sosem valósult meg nyitásra, csupán pár óra várakozás után lehetett a medencébe menni. És rém hideg volt a víz.

Ez volt az az időszak, amiről a fortepanon oly sok kép fellelhető. A bab mintás fecskék a gyerekeken, a kötözős elhasznált fecsik a munkában megfáradt pocakos szülőkön, a 30-as éveikben járó anyukák egyberészes fürdőruhákban, akik inkább voltak családanyák, mint MILF-ek. Apukák sakkoztak, kártyáztak, kígyózott a sor (Gyurcsány után szabadon) a lángosos előtt. Persze a jó munkásemberek az otthonról hozott vajas párizsis zsemlét is majszolták paradicsommal. Na szóval ilyen volt a strand nekem.

Szóval hosszú tél után kimentünk a strandra. Előző nyáron tanultam meg úszni (legalábbis azt hittem) és alig vártam, hogy végre a jéghideg friss vízű felnőttmedencébe vethessem magam és életemben először átúszhassam, persze még nem hosszában csak keresztben. Amivel nem számoltam, hogy hiába tudtam hogyan kell úszni, kákabélű gyerek lévén, téli edzés híján erőnlétem a mai emo-s tinédzserekét is alul múlta.

Elkezdtem úszni, körülöttem tömeg, a kutya nem figyelt rám. Szüleim valahol a strand másik végén, hisz megbíztak bennem, én meg megígértem, hogy nem megyek a nagy medencébe. De mentem. A táv felénél éreztem, hogy ebből baj lesz, elveszett az erőm. Egyre idegesebben kapálóztam, aminek köszönhetően egyre nagyobb erőfeszítéssel, egyre lassabban haladtam. Mígnem a táv háromnegyedénél elfogyott a szufla. Elkezdtem vadul levegőért kapkodni és kapálózni hátha valaki észrevesz. Nem vett. Körülöttem zajlott minden a maga medrében. Senki nem figyelt rám. 

Bepánikoltam. Azt gondoltam itt a vége, mígnem jött egy isteni sugallat, és azt gondoltam, a francnak kapálózok, ha nem megyek semerre. Nyugi. Vettem egy nagy levegőt és abbahagyva a csapkodást elkezdtem süllyedni. Máig emlékszem arra az érzésre. Egyfelől baromi megnyugtató volt a csend, ami a hatalmas víztömegnek köszönhetően körbevett, másfelől pedig félelmetes is volt. Arra gondoltam, hogy mi van, ha nem sikerül. Talán észre se veszik, hogy eltűntem csak amikor már késő.

Ahogy ezen morfondíroztam leértem a medence  aljára. Itt volt a lehetőség. Összeszedtem minden erőmet, és ellöktem magam a talajról. Ez pont akkora lendületet adott, amivel (kis rásegítéssel) el tudtam jutni a falig, ahol már megkapaszkodhattam a korlátba, kifújhattam magam, megnyugodhadtam, és kitalálhattam hogyan tovább. Már a víz felett voltam, biztonságban. Kihúztam magam a partra. Körülöttem minden olyan volt, mint a vízbe ugrásom előtt. Minden ugyanúgy zajlott. Én viszont egy kicsit megváltoztam, egy tapasztalattal okosabb lettem. Visszamentem a szüleimhez, leheveredtem a fűbe, pihegtem, de egy szót nem szóltam. Csupán arra gondoltam, hogy de rohadt okosan úsztam ezt meg.

És hogy miért írom le ezt a történetet? Mert pontosan ez jutott eszembe Uj Péter sorait olvasva, a magyar médiáról, meg úgy általában a politikai-társdalami helyzetről. Süllyedünk. Elfogyott a levegő. Bármit teszünk, tesz az ellenzék, kiabál csapkod egyre hangosabban, nem felfele vagy előre haladunk, hanem ugyanazon a ponton maradva süllyedünk. Ereszkedünk, viszont fogy az energia, fogy a levegő. Kutya nem figyel ránk. Titkon abban reménykedünk, hogy majd az úszómester észrevesz és kihúz. De nincs úszómester. Tanáraink, szüleink messze vannak a strandon (Europában), a közvetlen környezetünk meg magával van elfoglalva.

Akkor engem az mentett meg, hogy nem úsztam árral szemben. Hogy szépen csendben összeszedtem minden erőmet és arra koncentráltam, hogy kibírjam, amíg leérek az aljára, hogy onnan aztán egy mozdulattal újra felülemelkedjek, megújult energiával, konkrét céllal. És sikerült. Ahelyett, hogy elégettem volna mindent magamban a kiabálással, a csapkodással, inkább kivártam és erőt gyűjtöttem.

Talán ezt kellene most tenni. Megvárni míg leérünk az aljára és onnan újra elindulni. Hogy hol az alja? Nem tudni. Kibírjuk addig? Nem tudni. De, ami biztos, az, ami most van nem visz előre. Az én életemben egyszer már változott a környezet a rendszerváltással. Nem hiszem, hogy szerencse volt. Ha pedig igaz, és tehetségesek vagyunk, akkor másodszor is sikerül. Ez nem „csak” szerencse kérdése.

A bejegyzés trackback címe:

https://voms.blog.hu/api/trackback/id/tr5114616728

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ulpius66 2019.02.09. 21:08:28

"Süllyedünk. Elfogyott a levegő. Bármit teszünk, tesz az ellenzék, kiabál csapkod egyre hangosabban, nem felfele vagy előre haladunk, hanem ugyanazon a ponton maradva süllyedünk. Ereszkedünk, viszont fogy az energia, fogy a levegő. Kutya nem figyel ránk. "

Mondjuk én nagy ívben szarok az ellenzék szenvedésére!

A családom a bővebb rokonságon, barátaim nagyon jól élnek. Amíg ez így van, addig addig egyébként is sansztalan az ellenzék......

Ja, és ahogy az országról szóló jelentéseket is olvasgatom, Magyarország is nagyon jó kondícióban van!

lényeglátó 2019.02.13. 16:19:52

Sajtóbandita: ismérvei
Mérget karmol a szívekre, gyilkolható hazugságokat köp a lékekbe, gyilkol, de gyilkossága másoknak lesz tragédiája, rabol, de erkölcsbíró marad, hazudik, de igazság bajnokának ünneplik, s a tömegek népszerűsége öleli körül. Ez az ezerarcú véres bohóc, mérhetetlen arányú zsivány: a demokratikus tömegszerelem leg cirógatottabb kedvence: a sajtóbandita!
Újságíróink igen nagy részének nincs meg a kellő kultúrája, s az ezzel járó morális felelőssége! Erkölcstelen, infámis, és őrült dolog, hogy erre a pályára rászabadulhasson minden analfabéta, morális hulladék, bomlott idegzetű szerencsevadász. Szabó Dezső Virradat 1921.

Újságíróink igen nagy részének nincs meg a kellő kultúrája, s az ezzel járó morális felelőssége! Erkölcstelen, imfámis, és őrült dolog, hogy erre a pályára rászabadulhasson minden analfabéta, morális hulladék, bomlott idegzetű szerencsevadász. Szabó Dezső Virradat 1921. 02. 06.
Sajtó: olyan nyilvánosház, hol bérelhető férfiak igyekeznek eladni a politika torzszülött bájait, magukat, és árujukat kelletve. A megrontás fogalmát kimerítve. Ahol bűnözni lehet, büntetlenül, szeméremsértés szemérmetlenül, de nem véletlenül, hanem kizárólag pénzért!
Hej, de elkapnám a nyakát minden koszos firkásznak, minden rohadt liberális sátánfajzatnak! Gogol

A sajtó Szabó Dezső író véleménye!
Ha egyetlen élő képbe tudnánk összetömöríteni mindazt, amit a demokrácia sajtója száz év óta termett, a hazugságnak, perverzitásnak, őrültségnek: az emberi piszoknak olyan minden képzeletet túlrontó arányú eposza hemzsegne előttünk, hogy könnyen az a kérdés támadna föl bennünk, vajon nem az egyéni demokrácia volt, e a világtörténelem legőrültebb hallucinációja!
Babits: 1917. március. Aki üvölt: megfizetik. Aki hódol: emelkedik. Aki tapsol: kitüntetik. Aki becsületes: hallgat.
„írók, politikusok, mindenfajta újságok riporterei, röviden irodalmi ügynökök úgy a szocialista mozgalomban, a fenekük pedig a német sajtón ül. Minden újságon rajta tartják a kezüket, és elképzelheted, hogy milyen émelyítő az, az irodalom, amit ez eredményez.” Ez az egész zsidó világ, Michael Bakunyin.
Liszt Ferenc, 1811-1886, (már, vagy még? Tudta!) Die Israeliten A zsidó folytatja a pénz kisajátítását, és az állam torkát pénzeszsákja szájának a szorosabbra vagy lazábbra engedésével fojtogatja. A sajtó minden eszköze a kezében van, hogy a társadalom alapjait szétzúzza. Ő az alapja minden olyan vállalkozásnak, amely a trón ledöntésére, az oltár széttörésére és a polgári jog megszüntetésére irányul."

„Birtokba vették a szépirodalom és az újságírás terét. Mint sáskasereg rohanták meg a sajtót, hatalmukba kerítették az időszaki iratokat, magukhoz ragadták a gondolatok vezérlését
Csipamosóvíz! Mosdjatok meg!