Mindenkinek van, de senki sem kíváncsi a másikéra

A Vélemény Olyan, Mint a S...

A középszerű kérderek az ellenzék sírásói

2018. október 20. - Filterr

A hazai baloldal egyik legnagyobb problémája, hogy amikor létrehoznak egy új pártot, egy új mozgalmat, vagy találnak egy új “civil” jelöltet, akkor rövid időn belül el is gáncsolják azt rémes személyzeti politikájukkal. Lehet akármilyen jó az új márka (párt vagy mozgalom), szép lehet a logója, jó lehet a neve, ismert lehet az arca, általában hozzá nem értő, teljesen középszerű káderekkel próbálják meg sikerre vinni az adott projektet. Persze hosszasan lehetne sorolni, hogy mit szoktak az politikai formációk elrontani a legelején, kezdve a világos célok és stratégia megfogalmazásának hiányától, folytatva a legális adatbázis-építés technikai és jogi feltételeinek elbénázásán át, egészen az összeollózott és ellentmondásos alapszabályok és alapdokumentumok megalkotásáig bezárólag.

Viszont minden, amit bénán csinálnak, az visszavezethető oda, hogy hozzá nem értő emberekkel akarnak (rész)sikert elérni. Megelőzendő a vitát, szerintem pl. a Fidesz személyzeti politikája is egy nagy rakás zsiráf-trágya, mert ahol egy Szijjártóból külügyminiszter lehet, vagy Németh Szilárdból rezsi-démon, ott bizony valami nem stimmel. De a Fidesz eleve úgy épül fel, hogy a kevésbé tehetséges, ám annál inkább lojális emberekből épül fel, akik úgy képesek működni alacsony értelmi képességeik ellenére is, mint egy hadseregben a katonák. Mondjuk úgy, hogy a Fidesz szervezetében bele van kalkulálva az a járulékos veszteség, amint a gyenge képességű drodijaik okoznak, így ott nem jelent olyan nagy problémát a kvalitások hiánya. Talán még erény is…

Az LMP és a Jobbik ebből a szempontból külön esetet jelentenek, mivel ezek a pártok eleve úgy jöttek létre, hogy alapító atyjaik és anyjaik próbálták a lehető legtöbb rátermett embert összeterelni egy politikai akolba. Schiffer András úgy rakta össze az LMP-t, hogy pofátlanul felhasználta a párt alapítását megelőző két étvizedben összegyűjtött minden kontaktják a kis kockás füzetéből. A Jobbik pedig eleve egyetemi diák-szervezeti vonalról indult, ahol viszonylag probléma-mentesen lehetett sok embert az akkor még mozgalomnak induló szervezetbe csatornázni, s a hosszú felfutási idő alatt kiérlelni, kiválogatni az élcsapatot. Igaz, az LMP a 2013-as pártszakadás óta csak veszíti el azokat, akik létrehozták, s akik képesek voltak egy év alatt bejuttatni a párt a Parlamentbe, míg a Jobbik az utóbbi fél-egy évben kezdte el felfalni saját gyermekeit.

2010 óta viszont szinte az összes új politikai projekt azon bukik el, hogy nem a megfelelő embereket ültetik a megfelelő helyre. Az Együtt létrejötte pillanatában a saját tagságának és középvezetőinek foglyává vált, s azon kívül, hogy volt az egy szem Szigetvári Viktoruk, aki legalább a kampány-csináláshoz értett, nem sok rátermett emberük volt - nem is csoda, hogy az Együtt évről-évre egyre inkább Külön lett. Falus Ferenc kampánya is azon bukott el, hogy a Haris Éva fémjelezte régi belvárosi ballib értelmiségi kör emelte pajzsra, s vette rá pl. arra is, hogy készítse el azt a jeges-vödrös videót, ami gyakorlatilag meg is pecsételte a főpolgármesteri álmaikat. Vagy nézzük meg a legutóbbi VIII. kerületi időközi választást, ahol a teljesen érdektelen jelölt mögé kampánystáb sem szerveződött, gondolom roppant hozzáértő ellenzéki politikacsinálók javaslatára. A Momentum pedig a NOlimpia után a saját vezetőinek - akik életkoruk okán addig csak dömpert és diák-szakkört vezethettek maximum - katasztrofális személyzeti politikája miatt csak az operatív emberek folyamatos váltogatása mellett tudta biztosítani a látszat-működést.

Szóval rossz és jó példa is áll azok előtt, akik manapság, 2018 őszén kezdik el bontogatni a mozgalmi zászlóikat, vagy öntözgetni a jelölti álmaik virágát. Aztán eljött ez későnyárinak tűnő októberi hét, amikor kiderült, hogy a francokat akarnak okulni az új politikai reménységek mások hibáiból, vagy eltanulni a jó technikákat és gyakorlatokat.

Előbb az egyik MSZP-közeli blog hozta le, hogy Magyar György “sztárügyvéd” fogja szervezni Márki-Zay Péter és Hadházy Ákos mozgalmát. Az az embert, aki eddig semmilyen eredményt nem tudott felmutatni közéleti szerepvállalásai során. Kicsit olyan ő a magyar politikának, mint Berki “herevasaló” Krisztián a celebvilágnak: senki se tudja honnan jött, mit csinált és hogy kerül a TV képernyőjére, de ott eszi a fene, s osztja meg a világgal nem éppen magvas gondolatait. A megmondó-emberkedés mellett futotta még Magyartól két halovány főpolgármesteri indulásra is, majd idén már az MSZP jelöltje volt Siófokon az országgyűlési választáson. Gondolom a harmadik kétharmad felélesztette benne a tüzet, ezért kezdett el operatív szervezőként tevékenykedni a Márki-Hadházy duóval. Mondjuk engem csak a kérdés foglalkoztat már, hogy ők ketten mit szednek és mennyit, amitől elhitték, hogy Magyar György képes lesz egy szervezetet összerakni alattuk!?

Pár nappal később pedig kiderült, hogy Zaránd Péter, aki az ELTE jogi karának hallgatói önkormányzatában szerzett vezetői tapasztalatokat, majd tudását tavaly még a Momentum - később lecserélt - kampány-vezetőjeként igyekezett kamatoztatni, most pedig a médiabohóc Puzsér Róbert kampányfőnöke lett. A HÖK-elnökségre mondhatná az ember, hogy jó ómen, mert sok politikust láttunk már kitermelődni egyetemi diák-szervezetekből. Viszont ha Puzsér tovább látna az orránál, és nem csak a média-szereplések terén lennének jó képességei, akkor lehet, hogy kérdések merültek volna fel választottjával szemben. Zaránd ugyanis tavaly nyár eleje óta készült rá, hogy vezeti majd a Momentum országgyűlési kampányát, majd őszi kinevezése után nagy elánnal látott a munkának. Tevékenységének sikerességét mi sem jelzi jobban, mint hogy 2 hónap után fellázadt ellene a fél párt, ami miatt le is kellett mondania, a kampányt pedig csak más pártok korábbi tagjainak bevonásával tudták végig vinni, ugyanis fél év rákészülés sem volt elég ahhoz Zarándnak, hogy legalább terv-szerűségek készüljenek az előttük álló megmérettetésre.

A fentiek alapján azt javasolnám mindenkinek, hogy ha politikai babérokra tör, akkor ne csak azzal foglalkozzon, hogy önmagában megvan-e a kellő elszántság, hozzáértés, tehetség és hazaszeretet. Az egyik, ha nem a legfontosabb szempontnak annak kell lennie, hogy az adott politikai terméket kikkel együtt fogja kínálni a piacon, s nekik milyen szerepet szán a sztoriban. Mert ha nincsenek meg a személyi előfeltételei egy sikeres kampánynak, tehát nincsenek meg benne azok a hozzáértő szakemberek, akik relatíve profin képesek megadni a hátteret a kampánynak, akkor jobb ha kiverik a fejükből a vágyálmaikat. A politika-csinálás is egy szakma, amit jól kell csinálni ahhoz, hogy sikereket érjünk el, kellenek hozzá jó szakértők, kommunikációs szakemberek, hálózatépítő mesterek, webes guruk és pénzügyi megoldó emberek. Legfőképpen pedig olyan kampány-vezetők, akik nem csak önmagukat finggal nagyra fújt lufik, amik ha kidurrannak, akkor csak büdöset és egyéb kellemetlen érzéseket hagynak maguk után. Így ha nincs egy rátermett csapat, akkor jobb ha bele sem kezdenek a politizálgatásba, mert egy reményt keltő, de csak csalódásokat okozó kísérlet több kárt okoz akármilyen ügynek, mintha bele sem kezdtek volna. Tehát könyörgöm, ha már csináltok valamit, akkor akarjátok is jól csinálni! A látszat senkit sem érdekel már, a saját lelkiismeretetek megnyugtatásával pedig nekünk, egyszeri választóknak nem lesz jobb.

A bejegyzés trackback címe:

https://voms.blog.hu/api/trackback/id/tr2814312705

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.