Mindenkinek van, de senki sem kíváncsi a másikéra

A Vélemény Olyan, Mint a S...

A magyar politikai thriller

Mit várhatunk az ellenzéktől ősszel? - 3. rész

2018. szeptember 16. - Filterr

Végre elindul az őszi ülésszak a nagyrabecsült PARLAMENTBEN. A mi kis "House of Cards" őszi évadunk, amihez csodás teasert kaphattunk nyáron. A három részes írásban a politikai szappanopera szereplőit veszem sorra, kivel mi történt az előző részekben és mit várhatunk tőlük most. 

Az előző írásban a Jobbik és az LMP szerepével és történeteikkel foglalkoztam. A második részben a kicsi ámde olykor-olykor fontos szerephez jutó mellékszereplők (PM, Momentum, MKKP) voltak porondon. Most pedig következzen az ellenzéki Origó. A Fidesz melletti két főszereplő, Gyurcsány (és rajongó tábora a DK), valamint a Szocik. A két párt, amely alulról súrolta a bejutási küszöböt, mégis az Orbán rendszer kihívójának aposztrofálja magát. (Arra a kérdésre, hogy önerőből érték-e el a Parlamentbe jutáshoz szükséges százalékot, vagy némi „technikai rásegítéssel” megoszlanak a vélemények.)

house_ov_gyf.jpg

MSZP

Így vagy úgy, de tavasszal a szocik sikeresen elkerülték, hogy végleg felüljenek a szopórollerre. A Botka-projekt bedőlése után félő volt, hogy megint egy kínos szereplő-válogatássá fog válni az MSZP országgyűlési kampánya, ám Karácsony Gergő lelkesen elvállalta a megmentő szerepét, amiért nem is kért túl sokat, éppen csak annyi helyet, amivel eladhatta a történetet saját csöppnyi pártocskájában. A kívülről jött segítség felvállalásával tizenkilencre húztak lapot, mivel reális veszélye volt, hogy a PM-esekkel közös listán indulva nem érik el a 10%-os küszöböt. Végül 12% lett a vége, ami a gyengécske, szinte csak a miniszterelnök-jelölt Karácsony nevére felfűzött kampány ellenére szép eredmény. Mivel ajánlatuk nem volt a választóknak, a koordinációs valóságshow-ba még az Orbánozásnál is nagyobb energiákat fektettek.

Mesterházy Attila és Molnár Zsolt párton belüli aknamunkája a bennfentesek szerint végig hátráltatta a szocik kampányát, Botka kiebrudalásában betöltött szerepük sem nevezhető csekélynek. Hónapokig autózták körbe a vidéki MSZP-szervezeteket, hogy ott tegyenek keresztbe a kormányváltó álmoknak, ahol tudnak, így nem kis szerepük lehetett a baloldal tavaszi csökevényes együttműködésében sem, a koordinációs bohózatban.

A párt személyi állománya az évek alatt katasztrófálisan redukálódott: tele vannak a Fidesz-pénzelte téglákkal, a terepet Gyurcsánynak előkészítő bomlasztókkal, kontraszelektált megélhetési figurákkal és régi komcsi mamutokkal. Az utóbbi ciklusokban egyre csak zsugorodtak a szocik pénzügyi lehetőségei is, ami miatt erősen csökkent központi stáb színvonala, a helyi irodáik száma, a vidéki szervezeteik ereje. Igazából csodálatra méltó, hogy egy ilyen állapotban lévő párt csak a múltja és egykoron jobban csengő neve miatt képes fennmaradni ciklusok óta, akárhányszor is temették el őket. De ahogy leírtuk a Momentum kapcsán, úgy ez esetben is igaz a megállapítás: a biológia nem nekik dolgozik, mivel a szavazóbázisuk lassan kihal (illetve átpártol a DK-hoz), a fiatalok körében pedig gyakorlatilag mérhetetlen a támogatottságuk.

Tóth Bertalan személyében sikerült a legjelentéktelenebb embert kiválasztani pártelnöknek, aki bár lehet, hogy párton belül jól tud navigálni a Puch Lacik és Mesterházy Attilák között, de kifelé nem tud arca lenni a szocialistáknak. No nem azért, mert bugyuta a feje, hanem azért, mert semmiféle politikai karaktere nincs, neve ismeretlen, nála még a nyugdíjasok körében celeb-szinten körülrajongott Molnár Gyula is jobb volt. Neki legalább volt sármja, s hitelesen képviselte azt a poszt-kádári életérzést, ami az ezredforduló környéki MSZP-t a magasban tartotta. És bár sokáig vártuk, hogy a régi MSZMP-káderek eltűnésével megújulnak a szocik, és egy fiatal, progresszív, európai szellemiségű vezetés cseréli le a régi elitet, csak középszerű és korlátozott képességű pipogya pojácák kerültek a helyükre.

Mindezek miatt a párt politikája mára teljesen kiüresedett és reaktívvá vált. Gyakorlatilag egyetlen önálló, a nevükkel összeköthető témát nem lehet felemlegetni az elmúlt évekből, ami nem a Fidesz-kormány aktuális agymenéseire történő reakció lenne. Általában versenyt futnak a kisebb baloldali gittegyeletekkel, hogy ki tud előbb mondani valami olyat, amire 2 nap múlva nem emlékszik már senki.

Ebből a tetszhalott állapotából talán az mozdíthatja ki a pártot, ha végre nem csak szóban újulnak meg, hanem tettben is, pl. úgy, hogy összeolvadnak a Párbeszédesekkel, akiknek bár semmi súlyuk nincs, de láthatóan még mindig ott van a legtöbb szellemi tőke a baloldal pártjai között. Az előválasztáshoz vagy alapjövedelemhez hasonló ötletek mondjuk nem éppen csodafegyver erejűek, viszont legalább újszerűen hatnak a valóságérzékelését és kreativitását teljesen elvesztett régi baloldal köreiben. Ismerve a szereplőket, sok reményt nem fűznék egy ilyen párt-összeolvadós kísérlet létrejöttéhez, vagy esetleges sikeréhez, de egy próbálkozást talán megérne a szocik és a párbeszédesek násza. Egyfelől Karácsonyéknak sem kellene tovább bajlódnia a pártépítéssel, amihez sem tehetségük, sem szándékuk nincs, másfelől a szocialisták lejáratódott, kiüresedett és elhasznált védjegye is a múlt szemétdombjára kerülhetne végre.

DK

Gyurcsány Ferenc pártja tagadhatatlanul a választások egyik “nyertese” (ha az ellenzék és április 8. viszonylatában lehet ilyenről beszélni) a Parlamentbe 9 képviselővel bekígyózó DK lett. 2014-hez képest most először méretették meg magukat saját listával, és megnyugtató lehet számukra, hogy alanyi jogon (haha) vannak a bejutási küszöb felett. Ahogy az elmúlt 4 évben, úgy a következő ciklusban is az fogja hajtani a Feri megmaradt karizmájára (“ő legalább elismerte, hogy hazudott”) épülő pártot, hogy a baloldal vezető ereje legyen. Ami ugye nem lesz nehéz a teljesen eljelentéktelenedő szocikkal a másik térfélén, akik csak más pártok légiósaival tudnak versenyben maradni.

A DK helyzete könnyű, mivel a párt eleve a Gyurcsány-projekt életben tartása miatt jött létre, s ez azóta sem változott. Aki meg Szarvas Koppányhoz hasonlóan naivan azt gondolta, hogy ez valódi demokratikus párt lesz, ahol a tagság nem az egyszemélyes színielőadás hátterét jelenti csak, az már lelépett. Feri pártjának nem annyira leplezett célja, hogy a valódi vezetői képességekkel megáldott emberekben hiányt szenvedő és vergődő MSZP-t felfalja. Erre minden lehetőség adott a DK számára, csak félő, hogy mire a végére érnek, addigra az így megnyerhető szavazóbázis “Herényire fog zsugorodni, mint az MDF”.

Mondjuk én még hiszek az emberi jóság erejében, hogy egyszer - a remélhetőleg nem is olyan távoli jövőben - Ferenc-testvér rájön majd: amíg ő a porondon van, s aktívan foglalkozik a politikával, addig Viktornak sincs nehéz dolga, mivel őt emlegetve majdnem olyan jól tud mozgósítani, mint a migráns-témával. Ő az ellentétpárja Orbánnak, az örök mumus, akivel riogatják a gyerekeket, s akinek a neve hallattára is úgy kezd el nőni Kövér László haja, mint Rogán Antal lakásának alapterülete egy átlagos hétköznapon. Értjük mi persze, Ferinek van elég pénze és ideje a politizáláshoz, még tehetsége is akad, meg hát mi mást csinálna, ha nem fontoskodna a közéletben. De ha valóban akkora kaliberű államférfi lenne, mint amilyennek hiszik a rajongói - s nem csak egy pityókás öregedő politikai celeb -, akkor régen felismerte volna, hogy a legtöbbet azzal tehet a hazája érdekében, ha visszavonul, s mondjuk pálinkafőzéssel vagy egy szakács-műsorral üti el idejét.

Addig is, amíg várjuk ezt a napot, elmondhatjuk, hogy amúgy a DK egy egész jó állapotban lévő csapat, hálózatát és magját a fent nevezett személy tartja össze, köré szerveződik. S minél több vidéki szoci látja be, hogy az MSZP-nek vége, annál többen fognak átpártolni a DK-ba. A felszálló pályán maradáshoz pedig arra sincs szükségük, hogy önálló témája legyen a pártnak, vagy stratégiája a személyi kultusz fenntartásán túl. Elég hozniuk a kötelezőt, amit már szinte el is várunk tőlük: agresszív nyomulással, hangos kiabálással, piti zsarolással elérni, hogy róluk szóljanak a hírek. Ezekkel a technikákkal pedig akármilyen összefogásba beveszik, s akármilyen színpadra felengedik őket. Semmi nem látszik veszélyeztetni a pozícióikat a jövő évi választások előtt, EP-n simán hozhatnak 7-8%-os eredményt is, ami jelentősen megtámogathatja a tárgyalási pozícióikat a helyhatósági választások előtti ellenzéki egyezkedéseken.

Hát így állunk ma Szeptember 16-án. Így állunk egy nappal az őszi ülésszak előtt. Nagy fordulatokra meglepetésekre sehonnan nem számíthatunk. Talán az élet, mint dramaturg bevisz pár csavart a történetbe, de ez is inkább Magyarországon kívülről várható. Egy jó kis pénzügyi/gazdasági válság, esetleg váratlan EU-n belüli konfliktusok kicsit megboríthatják a hazai politikát. Na meg esetleg egy igazán merész húzás az élettől, mondjuk, ha a főszereplőnk "balesetet" szenvedne.

Amíg ezek nem következnek be, ezek a szereplők a jól bevált narratívákat fogják követni, hogy hozzák a biztos nézőszámot, mert ma már az is elég nekik.

Ne feledjük: Új évad Premier Szeptember 17. (hétfő). Én nézni fogom.

A bejegyzés trackback címe:

https://voms.blog.hu/api/trackback/id/tr2814243083

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.